Egy sima nyári délután volt. Milán a kertben üldögélt, a biciklije a fűben hevert mellette. Épp azon gondolkodott, hogy vajon mit lehetne csinálni, amikor a kapu felől csikorgó fékhang hallatszott.
Zente érkezett meg a biciklijével, nagy lendülettel, porfelhőt hagyva maga után. – Milán, gyere biciklizni! Versenyezzünk az utcában! – kiáltotta lelkesen.
Milán azonban csak a fejét rázta. – Most nincs kedvem biciklizni, meleg van, inkább trambulinoznék.
Zente duzzogva leszállt a bicikliről. – Mindig csak a trambulin! Soha nem akarsz biciklizni! – mondta, de közben már a trambulin felé sandított.
– Akkor csináljunk trambulin bajnokságot! – javasolta Milán. – Ki tud nagyobbat ugrani, vagy ki tud tovább egy lábon ugrálni?
Zente egy pillanatig még morcosan nézett, de aztán elmosolyodott. – Oké, de én kezdem!
A két fiú felmászott a trambulinra, és már kezdődött is a verseny. Ugráltak, szaltóztak, próbálták egymást túlszárnyalni.
A trambulin mellett Kende és Zalán ámulva figyelték a nagyokat. – Én is akarok ugrani! – mondta Zalán, és már kapaszkodott is fel a trambulin szélére. Kende is követte, de mielőtt felmászhattak volna, Borka és Zita gyorsan közbeléptek.
– Most a nagyok ugrálnak, ti inkább menjetek a homokozóba! – mondta Borka kedvesen, de határozottan.
– Igen, a csúszda is szabad, ott lehet versenyezni, ki ér le gyorsabban! – tette hozzá Zita, majd a következő pillanatban már a csúszda tetejéről integetett, és egy hatalmas sikítással lecsúszott, hogy megmutassa, hogyan kell igazán élvezni a csúszdázást.
Zalán és Kende nevetve követték, és hamarosan már mindhárman a csúszdán versenyeztek, ki tud a legviccesebb hangot kiadni lecsúszás közben.
A trambulinon közben folytatódott a bajnokság: – Ki tud a legtovább egy lábon ugrálni? – kérdezte Zente. – Vagy ki tud a legviccesebb pózban landolni? – nevetett Milán.
Közben Gergő és Tibi elindultak a közeli sportpályára fallabdázni. – Fiúk, mi elmegyünk egy kicsit sportolni, addig viselkedjetek! – szólt vissza Gergő, miközben Tibi már a sporttáskát cipelte. – És ne felejtsetek el inni, meleg van! – tette hozzá Tibi, mielőtt kiléptek a kapun.
A kertben a gyerekeké lett a terep. Milán és Zente egyre merészebb trükköket próbáltak ki, Zalán és Kende pedig a homokozóban építettek egy hatalmas várat, amit aztán a csúszdáról ledobott labdákkal próbáltak lerombolni.
A trambulinon végül Zente egy hatalmas ugrással a közepére érkezett, de elvesztette az egyensúlyát, és fenékre huppant. Milán is próbált utána csinálni, de ő a trambulin szélére esett, és legurult a fűbe.
Ekkor Zalán a csúszda tetejéről kiabált: – Én vagyok az ugri-bugri király! – és egy plüssmackót dobott a trambulinra, ami pont Milán fején landolt.
Mindenki nevetésben tört ki, még Zita is, aki épp a csúszda alján ült. A nap végére mindenki egyetértett: a trambulin bajnokságot Zalán mackója nyerte meg, mert ő landolt a legpuhábban.