Langyos, lusta nyári délután volt, a levegőben még mindig ott lebegett Gergő délutáni grillezésének kellemes, füstös illata. A két szomszéd család a kertben élvezte a nyugalmat – legalábbis annak látszatát. Zita épp most érkezett haza egy budapesti trigger pont képzésről, és nemcsak új masszázsfogásokkal, de egy gyönyörű, tenyérnyi rózsakvarccal is gazdagodott. Úgy érezte, a kristálynak küldetése van.
– Képzeljétek, ez a rózsakvarc a szeretet és harmónia köve! – magyarázta lelkesen a teraszon ülő többieknek, miközben óvatosan a kezében forgatta a sima, rózsaszín követ. – Úgy döntöttem, elhelyezem a kert egyik energetikai csomópontjában, hogy kiegyensúlyozza a rezgéseket és békét hozzon… főleg Milán és Zente örökös vitáira. Gergő szkeptikusan hümmögött a grill mellől. – Biztos jó lesz az, drágám. Csak nehogy a fűnyíró kereke alá kerüljön. Tibi aggódva méregette a követ. – Nem lehet lenyelni? Kicsit nagynak tűnik, de Kende… – Ugyan már, Tibi! – legyintett Borka. – Majd figyelünk rá. Tedd csak le, Zita, kíváncsi vagyok, működik-e.
Zita kiválasztott egy helyet a kert közepén, egy nagy levendulabokor mellett, és óvatosan letette a rózsakvarcot a fűbe. Egy pillanatra lehunyta a szemét, elképzelve, ahogy a kőből rózsaszín fény árad szét. A gyerekek azonnal köré sereglettek. – Szép kő! – kiáltotta Zalán. Kende odatipegett, és óvatosan megérintette. – Szerinted tud repülni? – kérdezte Milán Zentétől. – Nem hinném – válaszolta Zente komolyan. – De szerintem lézersugarat tud lőni! Pont jó lesz, ha jönnek a zombik!
Ebben a pillanatban Gergő telefonja csipogott. – Ó, a nyomtató! Daginak készülnek a felnikupakjai, de most színt kell cserélnem, mindjárt jövök! – azzal beszaladt a házba. Tibi tekintete Kendére szegeződött, aki gyanúsan közel hajolt a rózsakvarchoz. Zita épp Borkának mesélt valamit a képzésről.
Ez a néhány másodpercnyi figyelmetlenség pont elég volt. Kende hirtelen mozdulattal felkapta a csillogó követ, és visszatipegett a homokozóhoz, ahol Zalánnal épp „süteményeket” gyártottak.
Kende a követ megpróbálta gyorsan betemetni homokkal amíg a többiek nem figyeltek.
Pár perccel később Zita visszament a levendulabokorhoz. Meglepődve látta, hogy a kristálynak hűlt helye. Nem esett pánikba, inkább vett egy mély levegőt. Nyugalom, harmónia… biztos csak arrébb gurult. Körbenézett, de sehol sem találta.
Odament a gyerekekhez. – Nem láttátok a szép rózsaszín követ, amit ide tettem? – Én nem! – rázta a fejét Milán. – Biztos Zente lézerrel kilőtte az űrbe, hogy tesztelje! – Nem is! – tiltakozott Zente. – Milán rúgott labdát arra, biztos eltalálta, és berepült a bokorba!
Zalán a robotfűnyíróra mutatott, ami épp elhaladt mellettük. – Robi éhes! Megette! Zita látta, hogy ez így nem vezet eredményre. Szólt a többieknek. Gergő épp visszatért a sikeres színcsere után. – Eltűnt a kristály? Semmi gond, megnézem a biztonsági kamerát! – ajánlotta fel Gergő magabiztosan. Elővette a telefont, megnyitotta az appot, de a kamera képe furcsán homályos volt a kert közepén. – A fene! Úgy tűnik, egy madár pont lepottyantott a lencsére! Pont most… Ezt eddig észre se vettem!
Tibi arca újra aggodalmassá vált. – Remélem, Kende nem próbálja megenni! Tudod, hogy mostanában mindent a szájába vesz! Lehet, hogy már le is nyelte?
Borka megelégelte a tanácstalanságot. – Jól van, ne találgassunk! Keressük meg szisztematikusan! Gyerekek, mindenki nézze át a saját játékait, hátha csak elgurult! Gergő, te nézd meg a grill környékét, hátha odarúgta valaki! Tibi, te nézd át a bokrok alját! Zita, te pedig… nos, csináld, amit szoktál.
Zita elővette az ingáját. – Csendet kérek, próbálok ráhangolódni… – mormolta, és lassan sétálni kezdett. Az inga kilengett a házivízmű doboza felé, majd a komposztáló felé, végül határozottan a homokozó irányába kezdett lengeni. – Erős homok-energia érződik… vagy inkább… sütemény-energia? Zita közelebb ment a homokozóhoz. Észrevette, hogy Kende nagyon büszkén mutogat egy különösen nagyra és kissé csáléra sikerült homoksüteményre. Zita kíváncsian közelebb hajolt. Valami rózsaszín csillogott a homok alatt, a süti közepén. Óvatosan kiásta: ott volt a rózsakvarc, kissé homokosan, de sértetlenül. – Megvan! – kiáltotta Zita nevetve a többieknek. – Úgy tűnik, Kende úgy gondolta, ez a tökéletes díszítés a vegán homoksütihez! A harmónia köve a süteményben!
Nagy nevetés és megkönnyebbülés volt a válasz. Tibi megnyugodott, hogy a kő nem Kende gyomrában landolt. Zita letisztogatta a követ. – Látjátok? Kende is érezte a kő pozitív energiáját, csak… kreatívan hasznosította. De azt hiszem, jobb helye lesz, ha felakasztjuk ide a fára. – Mutatott egy közeli fa egyik erősebb ágára. – Így a harmónia az egész kertre szétáradhat. És így legalább a kölykök sem férnek hozzá, hogy sütit süssenek belőle, jegyezte meg halkan Gergő. Gergő szerzett egy darab madzagot, és segített Zitának biztonságosan felkötözni a követ egy olyan magas ágra, amit csak ő ért el létrával. A rózsakvarc megcsillant a lemenő nap fényében. A család megnyugodott, a kristály biztonságban volt, a gyerekek pedig visszatértek a játékhoz. A kert energetikai egyensúlya (talán) helyreállt, legalábbis a következő kalandig.