Egy meleg nyári délután volt. A nap ragyogott, a kert tele volt élettel. Zalán a faházban játszott, és éppen a plüssmackóját etette egy játékkanállal. „Baba eszik kicsi finomat!” – mondta boldogan, miközben a mackó fejét a tányérjához nyomta. A trambulinon Milán ugrált, kezében egy megviselt Batman figura, amit Gergő adott neki kölcsön. A figura doboza már rég szétszakadt a sok hurcolástól, de Milán még mindig imádta.
„Batman repül!” – kiáltotta Milán, miközben a figurát a levegőbe dobta, majd elkapta. Gergő a teraszon ült a laptopja előtt, és éppen az okosotthon új funkcióján dolgozott. „Ha senki nem kapcsolja le a lámpát, majd megoldom én!” – motyogta magában, miközben a jelenlétérzékelő kódját finomította.
Zita a kert egyik sarkában próbált rendet rakni a gyógynövénykertjében, de Zalán folyamatosan elterelte a figyelmét. „Kati nagyihoz megyünk?” – kérdezte Zalán, miközben egy játékkanállal integetett felé. „Nem, most nem, Zalán, de majd meglátogatjuk!” – válaszolta Zita mosolyogva. A nyugalom azonban nem tartott sokáig.
Milán egy nagy ugrás közben véletlenül elejtette a Batman figurát, ami a medence szélére gurult. Zalán azonnal odaszaladt, és huncut mosollyal felkapta. „Baba Batman repül!” – kiáltotta, majd egy lendülettel bedobta a figurát a medencébe. „Zalán! Mit csináltál?!” – kiáltott Milán, és a trambulinról leugorva a medence széléhez rohant. „Ez Gergőé! Most mit fogunk csinálni?!”
Zalán csak nevetett, és azt mondta: „Baba Batman fürdik!” Gergő is meghallotta a kiabálást, és odanézett. „Mi történt a Batman figurával?!” – kérdezte, miközben letette a laptopját. Milán próbálta kimagyarázni: „Zalán volt! Én nem tehetek róla!” Milán azonnal akcióba lendült. „Építek egy mentőhálót!” – mondta, és elkezdett keresgélni a kertben. Botokat, kötelet és egy régi szitát talált, amiből megpróbált valami használhatót összerakni. „Ez zseniális lesz!” – mondta magának, miközben a trambulin rugóját is megpróbálta leszerelni, hogy része legyen a mentőeszköznek. Gergő eközben elővette a 3D nyomtatóját. „Nyomtatok egy kampót, amivel ki tudjuk halászni!” – mondta, miközben a garázsba sietett. Milán izgatottan ugrált: „Ez zseniális, Gergő! De siess, mert Batman megfullad!” Gergő nevetett: „Milán, ez egy figura, nem fog megfulladni.” Zalán közben a faházból kiabált: „Baba Batman repülni akar!” Milán próbálta rávenni, hogy segítsen, de Zalán csak nevetett, és azt mondta: „Kati nagyihoz megyünk?” Gergő végül elkészült a 3D nyomtatott kampóval, és a család együtt próbálta kihalászni a figurát. Milán irányította a műveletet: „Jobbra, jobbra! Most húzd fel!” Zita közben a medence szélén állt, és próbálta Zalánt távol tartani a víztől, de Zalán huncut mosollyal odaszaladt, és egy játékkanállal próbált segíteni. „Ezzel kihozzuk!” – mondta büszkén. A kampó végül elérte a figurát, de Zalán véletlenül meglökte Gergőt, aki a medencébe esett. „Zalán!” – kiáltotta Gergő, miközben nevetve kimászott a vízből, kezében a Batman figurával.
„Megmentettük!” – kiáltotta Milán, és boldogan felkapta a figurát. „De most már tényleg vigyázni fogok rá, ígérem!”
A család nevetve ült le a teraszra. Gergő törölközőbe csavarva ült a laptopja mellett, és azt mondta: „Na, most már tényleg befejezem a jelenlétérzékelőt, hogy ne kelljen folyton lekapcsolni a lámpát.” Zita a hintában ült, és mosolyogva nézte a gyerekeket. „Ezért szeretem ezt a családot – mindig mindenből kalandot csinálunk!” – mondta. Zalán a faházban ült, és a Batman figurát etette egy játékkanállal. „Baba Batman eszik kicsi finomat!” – mondta boldogan. Milán a trambulinon ugrált, és közben azt kiabálta: „Batman megmenekült! Én vagyok a hős!” A nap lassan lement, és a kert újra csendes lett – legalábbis egy kis időre.